Undor, évvége, hallelúja.

A tegnapi céges bulin sikerült tetemes mennyiségű piát betermelni, amire a szokásos másnaposság, és életundor fogott el reggel. A helyzetet tovább rontotta, hogy irtózatos idegesség fogott el: nagybevásárlás. Utálom mint a szart, ettől nagyobb baromság nem létezik. Most persze csúcson dübörög az évvégi fos bevásárlási láz, és elkapkodják a legutolsó retkes horganyzott bányalovat is. Jól mutat a fa alatt, és király érte dulakodni sivár nagyáruházakban.

Vesse le Ön is maradék emberségét, álljon fejre, forduljon ki mindenki, és felejtse el hogy van józan ész, tartson karácsonyt! Mindezt birkamozgalmi keretek között. Annál jobb, minél jobban szétvágja az ember kezét a bevásárlószatyor, hordjad, vegyed.

Legyen pompázatos, hulljanak a tűlevelek, vágják a fát tonnaszám, dübörgő kamionok ontsák a szánalmas cuccokat a bevásárlóközpontokba. Nem gond, elfogy. Sőt, lesz jövőre is! Főzzön, süssön mindenki, faljon mértéktelenül, dolgozzon a szervezet, küzdjön a mérgek ellen. Olcsó alapanyagokból fasza kaja, génkezelt, e-száztól hétszázig minden ami szem, és szájnak ingere.

Végül minden jóra fordul, és csak vége lesz, de addig még sok-sok órát kell szenvedni, lelki golgotám krémje. Szent ünnepünk emblematikus alakjai falloszukra húzzák modern fogyasztói társadalmunkat. A Jézuska egyik kezében hitelszerződés, másikban műanyag vibrátor.
Ja, ha valaki azt hinné, nem, ez nem a másnaposság miatt van, hanem minden évben visszatérő szar érzés.

Kellemes fogyaszt... ja nem, karácsonyt bmeg. (így előre)